Nagy kihívás a mozgalom számára a keresztény értékeket képviselni a munkásfiatalok között. Ugyan olyan nagy kihívás a munkásfiatalok tapasztalataival segíteni, zörgetni az Egyház ajtaján. Ennek a kihívásra kell felkészíteni a mozgalom fiataljait.
A fiatal munkásokat Isten a saját képére teremtette, ezért ők birtokosai az ebből eredő méltóságnak és örök életnek. Emellett ott a rideg valóság is: a legtöbb fiatal nincs tudatában ennek a nagyszerű dicsőségnek, és nehezen fedezik ezt fel az őket körülvevő körülmények és értékrend miatt. A JOC azért jött létre, hogy válasz legyen erre az ellentmondásra.
A mozgalom integráló szerepét megtartva mind a két állapotot fontosnak tartjuk, de az Alapelvek Nyilatkozatában is hangsúlyoztuk, hogy küldetésünk elsősorban a nehezebb sorsú fiatalokhoz szól. Ebben a munkában viszont minden jó szándékú emberre számítunk:
Amíg a mozgalom indulásakor, az XX. sz. elején teljesen egyértelmű volt, ki a munkás, a 20. sz. második felében lezajló társadalmi és ipari változások következtében ez már nem így van.
A munkás szót szűkebb és tágabb értelemben is értelmezni tudjuk, mind ahogy a Katolikus kislexikonban találtjuk: