Robert Bernard, francia pap,
európai felnőtt kísérők koordinátorának előadásának részlete
Szegeden 2012. május 10. és Békéscsabán 2012. május 12-én.

Ha a kísérő feladata, hogy meghallgassa a fiatalokat, viszont a fiatalok szervezik az akciókampányokat, akkor ők, azaz a fiatalok kell vállalják a felelősséget is a csoportban. Ha a felnőtt parancsol a csoportban, akkor könnyen úgy viselkedhet, mint egy szülő, mint egy edző vagy tanár, és akkor a fiatalok nem biztos, hogy bíznak benne. Tehát, ha egy felnőtt vezeti az összejöveteleket, akkor elmegy a kedvük és nem lesznek saját ötleteik, javaslataik. Ha megkérdezzük tőlük, ki a felelős a csoportért azt fogják mondani, hogy a kísérő.

Robert Bernard, francia pap,
európai felnőtt kísérők koordinátorának előadásának részlete
Szegeden 2012. május 10. és Békéscsabán 2012. május 12-én.

Amikor a fiatalok összejönnek, beszélgetnek, cigiznek, fociznak, buliznak... Ezek nagyon fontos találkozók . A JOC csoportba azért jönnek össze a fiatalok, hogy az életükről beszéljenek. Ennek célja, hogy megváltoztassák az életüket, vagy jobbá tegyék. Egy ilyen csoport nem nagy létszámú, 3-6 fiatal optimális létszám, hogy egymásra megfelelően tudjanak figyelni, közösen tudjanak dolgozni.

A fiatalok nem csak saját életükről beszélnek, hanem barátaik, ismerőseink, munkatársaink, osztálytársaik életéről is. A JOC fiataljai fontosnak tartják, hogy jobban megismerjék a társaik életét. Társaik gondjai, problémái, örömei megérintik a fiatalokat.

A kísérői találkozónkon a felelősségvállalás témáját jártuk körbe. A fiataljaink közösen készülnek a keresztútra, és a csoportjainkban különböző szituációkban megjelentkezett, ki hogyan vállal feladatot, felelősséget. A találkozók, programok előtt is úgy érezzük vezetőként, hogy mi sokról mondunk le. Nem a családdal, gyerekekkel töltjük el az időt, hanem rászánjuk az időt, hogy a fiatalokkal legyünk. Ilyenkor nagyon rosszul esik, ha valaki olyan indokkal mondja le a találkozót, amelyről úgy érezzük, az elköteleződés hiánya miatt történik.

Az elköteleződés szintje nálunk egész mást jelent, mint a fiatalok esetén. A kettőt nem lehet összehasonlítani. Nekünk életünk részévé vállik az amit csinálunk, nekik a csoport egy lehetőség a sok más lehetőség közül. Örülni kell mindig, amikor eljönnek egy-egy programban és aktívan bekapcsolódnak, ez nekünk és nekik is ajándék.

A JOC-ban zajló fejlődésnek köszönhetően 2-3 három éve a gyakorlatban is tanulhatom, hogy mit jelent az életemben, hogy felnőtt kísérő vagyok.

Első, ami eszembe jut, hogy lemondásokkal jár. Az időt, amit a JOCistákkal való találkozással töltök el a saját családomtól, gyerekeimtől veszem el. Hálás vagyok feleségemnek, hogy nem veti ezt a szememre, bár tudom, hogy nehéz neki. A legnehezebb a lelkembe elszámolni a gyerekeim felé, mivel rengeteg időt és törődést igényelnek, és sokat imádkozom értük, hogy a JOCban végzett munkám ne legyen a kárukra.

A legnagyobb öröm bennem mindig egy beszélgetés után van. A csoporttalálkozók témái a fiatalok mindennapi életének történései. Amióta csoporttalálkozók is vannak, azóta nagyon sok jó téma előfordult: a munka, első megbeszélésem a munkáltatómmal (önéletrajz írás), szabadidő, pénz, vallás, hit kérdése. Amikor a fiatalok megosztják egymással életük történetét, és lehet látni a végső visszajelző körben, hogy a beszélgetés épülésükre vált, sikerült a Láss- Ítélj- Cselekedj módszert követni, és a témával kapcsolatban a pozitív értékek kerültek előtérbe, akkor nagy öröm van a lelkemben. Bízom abban, hogy két, három fiatal élete lelkileg jobbra fordulhat, fejlődhet.