
A JOC-ban zajló fejlődésnek köszönhetően 2-3 három éve a gyakorlatban is tanulhatom, hogy mit jelent az életemben, hogy felnőtt kísérő vagyok.
Első, ami eszembe jut, hogy lemondásokkal jár. Az időt, amit a JOCistákkal való találkozással töltök el a saját családomtól, gyerekeimtől veszem el. Hálás vagyok feleségemnek, hogy nem veti ezt a szememre, bár tudom, hogy nehéz neki. A legnehezebb a lelkembe elszámolni a gyerekeim felé, mivel rengeteg időt és törődést igényelnek, és sokat imádkozom értük, hogy a JOCban végzett munkám ne legyen a kárukra.
A legnagyobb öröm bennem mindig egy beszélgetés után van. A csoporttalálkozók témái a fiatalok mindennapi életének történései. Amióta csoporttalálkozók is vannak, azóta nagyon sok jó téma előfordult: a munka, első megbeszélésem a munkáltatómmal (önéletrajz írás), szabadidő, pénz, vallás, hit kérdése. Amikor a fiatalok megosztják egymással életük történetét, és lehet látni a végső visszajelző körben, hogy a beszélgetés épülésükre vált, sikerült a Láss- Ítélj- Cselekedj módszert követni, és a témával kapcsolatban a pozitív értékek kerültek előtérbe, akkor nagy öröm van a lelkemben. Bízom abban, hogy két, három fiatal élete lelkileg jobbra fordulhat, fejlődhet.